Semmelweis szülőháza

A régi Tabán néhány fennmaradt házának egyike Semmelweis szülőháza. A ház az 1700-as évek végén épült, eredetileg klasszicizáló, későbarokk stílusban. A nagy tabáni tűzvész (1810) idején elpusztult házat felújításakor megnagyobbították, és copf stílusban építették újjá. Semmelweis József  (Semmelweis Ignác édesapja) 1806-1823 között bérelt ebben a házban üzletet és lakást családjának, Ignác 1818-ban itt született.

A századfordulón kibontakozó Semmelweis-kultusz hatására helyeztek el 1906-ban emléktáblát a házon, amely lakóházként, a földszintjén üzletekkel így átvészelte a Tabán bontását. A második világháború nem kímélte az addigra lakatlan épületet. 1962-1964 között Pfannl Egon tervei alapján kezdték meg a felújítását. Az eredeti külső mögött egy, akkor modern épületbelsőt hoztak létre, ahol otthont kapott a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. 1964 október 15-én itt helyezték el Semmelweis Ignác földi maradványait.

A homlokzat rizalitjai, a konzolok közötti és az ablakok mellvédmezőit díszítő levélfüzérek szép és harmonikus példái a copf stílusnak. Az épület hátsó oldala a hegyoldalba mélyed, csak az oldalszárnyak félnyeregtetőinek oromfala emelkedik a terepszint fölé. Korábbi déli és hátsó szomszéd házai már elpusztultak, északi oldalát a „Sándor-lépcső” választja el a Várkert Bazár szélső épületétől, amely a Várpalota személyzetének lakóháza volt.