Lipótmező

Az országos elmegyógyintézet építésének gondolata elõször 1791-ben merült fel, azonban különbözõ okok miatt több évtizedig halasztották a tervek elkészítését. Az 1850-es években az országos intézet felállítása halaszthatatlanná vált. 22 helyszín megtekintése után Buda városa a lipótmezei, szélcsendes, vízben gazdag, erdős telek megvásárlása mellett döntött. A telek Göbl Lipót budai molnár tulajdona volt, róla kapta a terület a Leopoldfeld azaz Lipótmezõ nevet.

Az építést I. Ferenc József rendelettel határozta el, a terveket Zettl Lajos építészeti tanácsnok készítette el. Több vállalkozás váltotta egymást az építkezés folyamán, végül Drasche Henric 1868-ban sikeresen befejezte az épületet. Az épület késõi romantikus stílusú, négyszintes jellegében zárt tömböt alkot. Eredetileg 800 beteg befogadására tervezték, de csak 500 beteg számára építették meg. Helyet kaptak benne az orvosok lakásai, a személyzet szállásai, konyha, irodák, raktárak. Szecessziós kápolnájának falfestményeit és üvegablakait Nagy Sándor tervezte, az üvegablakokat Róth Miksa készítette Az épületet hatalmas park és 50 hold erdõ övezte.

A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit, kezdetben 300 beteggel.
Kiemelkedő szakmai működése során neve korábban Országos Ideg és Elmegyógyintézet, majd Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet volt. A köznapi beszédben mint  „Lipótmező”, "Hárshegy" vagy ”sárga ház” is szerepelt.

2007-ben bezárták és kiürítették. Hasznosítására azóta sem történt semmi, a műemlék épület folyamatosan romlik.