Honvédmenház

1869-ben javasolta Vidats János a pesti közgyűlésnek, hogy az 1848-as rokkant honvédek időskori ellátására  épüljön  kaszárnya. A közgyűlés biztosította a telket Ferencváros külső határához közel,  a  Soroksári út „végén” (az akkori 62., a mai 114. szám alatt). Az építkezés megvalósítására  országos gyűjtés indult, amelyre Kossuth emigrációjából  ezer forintot küldött, de – a szabadságharcot leverő – Ferenc József is adományozott ötezer forintot. 1869 augusztusától 1871 májusáig  87 115 forint gyűlt össze, de az adományok a továbbiakban is folyamatosan érkeztek.

A neoreneszánsz stílusú  Honvédmenház épületét Lechner Ödön  (a magyar stílusú szecesszió későbbi úttörője, többek között az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár – ma Magyar Államkincstár – tervezője) első munkái között, 1871-ben tervezte. Az alapkövet  1871 októberében helyezték el, az építkezés  1872 nyarára befejeződött, az ünnepélyes avatást szeptember 29-én, a pákozdi-sukorói győztes csata évfordulóján tartották. Ekkor kezdődött a beköltözés is.

Idővel az adományok megcsappantak, ezért  1882-ben állami kezelésbe került az intézmény. Az egykori honvédek korosodása miatt megnőtt igények kielégítésére 1899-1900-ban bővítették az épületet. A lakók közül az utolsó tiszt  1927-ben, az utolsó honvéd 1928-ban hunyt el.

Az épület a II. világháborúban elpusztult. Ma már a szomszédságában az 1910 környékén megnyitott Jászai Mari utca sem nyílik a Soroksári útra.