Trafó

A Budapesten 1893-ban megkezdett áramszolgáltatást nyújtó  két cég egyike a Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV Rt.) volt. Központi  telephelyén, a Visegrádi utcában  váltóáramot termelt, de koncessziója szerint egyenáramként kellett forgalomba hoznia. Ezért a központi telepen kívül átalakító állomásokat is építettek a város több pontján. Az öt transzformátorház egyike a ferencvárosi Liliom utcában, 1909-ben, a Gerstenberg-Arvé építészpáros tervezésében létesült. A Liliom utcai Trafó az ipari szecesszió jellegzetes budapesti alkotása.

Trafóházként 1945-ig működött.  Raktárként a  Ramovill tulajdonába került, de negyven évig alig használták, és ez az elhanyagoltsága folytatódott a privatizációja után is. A kilencvenes évek elején egy francia anarchista művészcsoport („Resonance csoport”) foglalta el, és egy ideig féllegálisan, „foglalt ház”ként működtette. Így indult kulturális színtér szerepe. Végül a fővárosi önkormányzat vásárolta meg az épületet, és az Andrássy úti Fiatal Művészek Klubja (FMK) jogutódjaként itt nyitotta meg a Trafó Kortárs Művészetek Házát 1998-ban.