Magyar Színház

A Magyar Színházat 1897-ben építették, Láng Adolf építész tervei szerint, az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella, ma Hevesi Sándor téren. A két emelet magasságú nézőtér befogadóképessége 996 fő volt. A Rákosi-Beöthy család vezetésével alapított színház  kezdetben főként  operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult.

1914-ben a színházat Vágó László építész építette át. Új előcsarnok épült,  a nézőtér férőhelyeit jóval ezer fölé növelték. Az államosításokig változatlanul magánszínházként működött,  1947−51 között a Nemzeti Színház kamaraszínháza lett, majd 1951−61 között a Madách Színház, 1962−64 között a Petőfi Színház otthona volt. A színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor Azbej Sándor tervei szerint átépítették − a Nemzeti Színház Blaha Lujza téren álló épületének felrobbantása miatt − a társulat ideiglenes hajlékának.

A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A színpadot is megnövelték.

Az új épület zsolnai pirogránitból készült, 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája.