Almássy-palota (MÉSZ Székház)

Az Építészek Házát Almássy Kálmán számára Gottbeg Antal tervezte 1877-ben. Gottbeg a múlt század második felében gyakran foglalkoztatott tervező és vállalkozó volt, munkásságát sok szép épület dicsérte. Ezek sorába tartozik a Gyulai Pál és a Kőfaragó utca sarkán saját részre tervezett lakóház is. Almássy Kálmán a nagy épületekkel körülvett exponált saroktelken kisméretű palotát kívánt építtetni. Ez komoly feladat elé állította az építészt, aki azt kitűnően oldotta meg. A saroktelken háromtraktusos beépítésben a magasföldszinten helyezte el a lakórészt, míg a kiszolgáló helyiségeket a telek belső határain, a tűzfalakat takaróan, egy kisméretű belső udvar köré csoportosította. Ezáltal az épület tömege látszólag megnőtt, nem nyomják agyon a szomszédos házak. Az udvar az utca felőli tömör falkerítésével, növényeivel, kútjával, szobrával, mintás kőkocka burkolatával és íves lépcsőjével nagyvonalú és egyben intim is. A lakóhelyiségekbe vezető lépcsőt vasszerkezetes üvegtető fedi. Oldalai nyitottak, így az udvar terét nem csökkenti. Az épület homlokzatai egyszerűek. Az alagsor szintjét kváderezés, a magasföldszintet sávozás díszíti, a főpárkányt konzolok támasztják alá, a sarkokon armírozás van. A nagy összefüggő falfelületeken egymástól távol, reprezentatív helyiségeket sejtető, egyszerű keretezésű "T" osztású nagy felületű ablakok vannak. Az egyemeletes udvari homlokzat kiképzése még egyszerűbb.
Maga a lakóterület kicsi, a beépített területnek körülbelül egynegyede. Előszobából, öt utcai szobából, egy felülvilágítós ebédlőből, egy légudvarra néző – feltehetőleg –öltözőszobából és egy fürdőszobából állott.
Gottbeg Antal terveire az építési engedélyt 1877. április 6-án adták meg. (A kikötések között szerepelnek tűzrendészeti, - szénkamra határfala – közegészségügyi-pöcegödör elhelyezésére, vízzáras WC létesítésére, közmű-bekötés – csatorna -,statikai vas födémcserék méreteire vonatkozó előírások.)
A kivitelezést azonnal megkezdte Gottbeg Antal, mint építési vállalkozó. Már április 6-án hozzákezdtek az alapozáshoz. 16-án a pincefalak néhol már 1,2 m magasak voltak. Április 25-én Gottbeg Antal újabb terveket mutatott be, melyeken egyetlen komolyabb változás volt: az egyik utcai szobából második fürdőszobát választott le. (A módosított terveket engedélyeztetésre csak 1878 januárjában nyújtották be. 1877. április 25-én a pince falai készen voltak, egy hónap múlva a földszinté is. Két hónap múlva, május 24-én a szerkezeti falak álltak. Június 7-én a fedélszék már készült, június 26-án a pincéket beboltozták, az emeleti válaszfalak 2-3 méter magasan álltak, a fedélszék deszkázata és az ebédlő felülvilágítója is készen volt. Július 5-én a pincében vakoltak, a tetőt bádogozták. Július 25-én a főpárkány konzoljai kerültek a helyükre, a homlokzat csaknem készen volt. Augusztus 25-én a falépcső elhelyező munkái folytak. A belső vakolást szeptember 11-ére befejezték. November 23-án a belső munkák befejezéseként a parkettát lerakták.

A palota belső kiképzésének mestereit nem ismerjük, tervezője ugyancsak Gottbeg Antal volt. A kor szellemének megfelelően a szobák különböző építészeti stílusok elemeivel díszítették. Az épület belső berendezése szétszóródott, elpusztult, de maga az épület csaknem változatlanul maradt fenn napjainkra.

1948 elején az Építéstudományi Központ kapta meg az épületet, majd később ennek jogutódja az első állami tervezői szerv, az állami Építéstudományi és Tervező Intézet működött itt. Még ez év végén kormányrendelet alapján a nevezett intézet megszűnt és feladatkörét az egyidejűleg szervezett tervező intézetek vették át.

Az épület 1954 őszétől a Magyar Építőművészek Szövetségének székháza. Az épület belsejében jelentős változás a légudvari szoba és a felülvilágítós ebédlő közti nagyméretű nyíláskialakítása volt. Esztétikailag talán kedvezőtlen a szépen díszített belső téregyüttesbe egy alárendelt légudvari ajtókkal szabdalt helyiség beolvasztása, azonban a funkcionális okok ezt mégis szükségessé tették.

1957-ben merült fel az „Építészpince” kialakításának gondolata. 1958-ban már meg is épült és a MÉSZ tagok rendelkezésére állt. Az Építészpincében ekkor került elhelyezésre Kovács Margit „Szüret Badacsonyban” című kerámia faliképe. A pince kialakításakor az eredeti kétkarú feljárati lépcső szembeni bal oldalát elbontották. Ez megtörte annak szimmetriáját és nagyvonalúságát, azonban így biztosította az Építészpince külön bejáratát, illetve a székházba való közlekedés zavartalanságát.

Az Építészek Háza jelenleg négy szervezetnek ad otthont. Itt székel a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Budapesti Építész Kamara, a Magyar Építész Kamara és az Építész Mester Egylet, a Mesteriskola. A palota földszinti termei szakmai és reprezentatív rendezvények megtartására szolgálnak, az emeleti szobákban alakították ki az irodák sorait. Az udvarból külön bejárattal rendelkező Kós Károly terem külföldi és hazai építészeti kiállítások megrendezésére szolgál.
Forrás: meszorg.hu