Gellérthegy szegélyezése

A Gellérthegy keleti oldalának meredek fala és a Duna közötti, eredetileg is keskeny sávot még inkább szűkítette  a Gellért rakpart (korábban Untere Donau Zeile,  Alsó Duna sor)  közvetlenül a sziklák tövébe  települt házsorának 40-45 háza. Az 1890-es évek végétől a kiépített villamosvágány további terhelést jelentett. Ráadásul mind a házakat, mind a keskeny út forgalmát veszélyeztették a meredek sziklafalakról leomló kőtömbök.

A megoldás a század végére több okból is sürgetővé vált.  A szűkület déli végénél 1896-ra forgalomba állt a Ferenc József  (ma Szabadság) híd, az északihoz pedig  készült a terve az Eskü téri (1903-as avatásakor már Erzsébet) hídnak. Ezek budai összeköttetése a közlekedés számára nélkülözhetetlen volt. ----- A Ferenc József híd építésekor el kellett bontani az útban  lévő Sáros fürdőt, de egy évtized múlva már készült a terve új változatának (a későbbi Gellért fürdőnek). Az északra eső Rudas fürdőnek az 1870-90-es években történt több felújítása és bővítése. A Főváros és a Közmunkatanács páratlan lehetőségét látta a két híd és a két fürdő közötti terület parkosított korzóvá alakításának.

Ennek érdekében már 1875-ben megkezdték a házsor kisajátítását, 1884-ben a Főváros és a Közmunkatanács megosztozott a költségeken, az 1890-es évek végére  már valamennyi ház a Főváros tulajdonába és bontásra került. A Gellérthegy szikláit a déli oldalon már a Ferenc József  hídfő megközelíthetősége érdekében bontani kellett, hasonló tereprendezésre került sor az északi, tabáni oldalon, ahova 1902-re készült el a hatalmas támfal. Megkezdődött a korábbi házsor helyén is a hegy több méternyire való visszabontása az út szélesítése, valamint az omlásveszélyes sziklák eltávolítása érdekében. E  Duna-part felé néző rész parkszerű, kerítéses szegélyezésének tervét 1905-ben készíttette el a Közmunkatanács  "a Halászbástya modorában" Francsek Imre  építésszel.

A szegélyező kerítés dinamikus oszlopsorával, a belefoglalt pavilonnal, lépcsőzettel, kapukkal szervesen kapcsolódik  egyrészt az 1904-ben felállított Szent Gellért szoborhoz (a főalak Jankovits Gyula,  a mellékalak Gárdos Aladár alkotása), másrészt  az  1934-ben felépült neoromán stílusú pálos kolostorhoz.  A pálosok a hegy déli felében lévő barlangban (amely korábban egy beleépített háznak is helyet adott)  1931-ben  Lux Kálmán tervei alapján és Weichinger Károly kivitelezésében létesített Sziklatemplomban teljesítettek szolgálatot. (A Sziklatemplomot a már 1924-ben létesített Sziklakápolna barlangjának mesterséges bővítésével hozták létre, összeköttetést is teremtve a kolostorral.)