- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
1686-os térkép szerint a budai Várban már a török időkben állt egy szertár („Arsenall”), ami a mai Sikló felső állomásától balra, a Duna felőli lejtőtől befelé keresztirányban kb. a várhegy szélességének feléig terjedt, vagyis a Palota jelenlegi északi épületének és mellette a Palota barokk díszkapujának a helyén. Ez a hely a megerősített belső vár és a polgári város közötti fekvése miatt szükség esetén mindkét irányból jól megközelíthetővé tette a fegyvereket, lőszereket. Ez a tárház Buda visszafoglalása során elpusztult, majd 1686 és 1696 között megint csak ott — a mai Szent György-téren — épült újra, a korábbi falak felhasználásával a Zeughaus. Ezt az épületet azonban az 1723 márciusi óriási tűzvész elhamvasztotta, úgyhogy csak egyes falai maradtak épen.
Az újjáépítés – megint csak a leégett épület több falának felhasználásával – 1725 és 1730 között megtörtént, 1731-ben már be is rendezték az új tárházat, elhelyezve a földszinti ágyútermekben a súlyos mozsarakat és tarackokat, az emeleti helyiségekben tíz-tizenkétezer puskát. A Zeughaus tervezője és építője Johann Matthey volt, kisebb részben Donato Allio közreműködésével. Matthey eredeti tornyos frontmegoldása a főhomlokzaton a két saroknégyszög közé fogott és három ablaknyílás fölött emelkedő timpanont tartalmazott, azonban végül csak a timpanon készült el, a hármas tagozódás az ablakok számának megnövelésével eltűnt. A főhomlokzat legfőbb dísze a timpanon alatti barokk kapuzat, az építtető VI. Károly német-római császár (III. Károly magyar király) jelszavának: „constantia et fortitudine” = „állhatatosság és bátorság” allegorikus alakjaival, csúcsán a hydrát legyőző Herkules szobrával, alatta az építtetőt megnevező, és az építés befejezésének évét jelző kronosztichonos szöveggel. Az oldalhomlokzatokat Matthey egyszerűen, majdnem egész simán képezte ki és úgy is épültek meg. Az épület a pesti oldalról nézve elnyúló egyenes tömbjével helyezkedett el az akkori (mainál lényegesen kisebb) királyi palota, valamint a (mai Sándor-palota és Várszínház helyén állt) kaszárnya és volt karmelita kolostor között. (A sikló felső állomását 1868-70-ben az akkor még állott szertár és a Sándor-palota közötti kis térség középvonalára építették.)
Az 1850-es években a Zeughaus egy részét a királyi palota konyháinak és gazdasági helyiségeinek céljára foglalták le. Majd az 1880-as években felmerült a királyi Palota kibővítésének szándéka, a Mária Terézia-szárny tömegének megduplázásával, ami Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos tervei szerint a fegyvertári épület elbontását igényelte. A palotaépítési bizottság 1897-ben vette meg az épületet a katonai ingatlanalaptól, és 1901-ig a bontás befejeződött. Az 1898. év első felében bontották le az először átvett főhomlokzati szárnyat és akkor építtette be Hauszmann a barokk kapuzatot a délkeleti várbástyába, a Cortina felső részén, ahol ma is látható, azonban az eredetileg a kapuívbe helyezett Herkules-szobor nélkül. Az áthelyezés során a kronosztikonos szöveg ELEVABAT szavának kiemelt nagyságú L-betűje megsérülhetett (ezt mutatja egy, 1951-ben közölt fotó), majd valamikor kijavították, de tévedésből nem emelték ki az L-t, így jelenleg a felírat tévesen 50 évvel kevesebbet közöl, ami nyilvánvaló képtelenség, hiszen a most olvasható 1680-ban a várban még a törökök voltak, és az építtető VI. Károly is csak 1711-től lett császár és király.
A Zeughaus-sal a XVIII. századi Buda egyik legjellegzetesebb épülete tűnt el örökre.
I. kerület Szent György utca
Magyarország
Friss hozzászólások
…