Margit híd

A Margitsziget fejlődésében, fejlesztésében alapvetően 1867 májusa jelentette a fordulópontot. Ekkor bukkant ugyanis Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a hazai artézi vizek és gyógyforrások neves kutatója az 1200 méteres mélységből feltörő, 43 °C-os gyógyvízre. Megszületett az elképzelés, amely a sziget fürdőszigetté való fejlesztését irányozta elő. Tervbe vették a mindaddig három egymástól különálló sziget, a Festő-, a Fürdő- és a Nyulak szigetének egyesítését.

Nagy problémát jelentettek az áradások, amelyek a szigetet időről-időre vízzel és iszappal borították be. Ennek kiküszöbölésére az eredetileg 102,5 méteres tengerszint feletti magasságon elterülő szigetet feltöltéssel 104,85 méter magasságra emelték. Hamarosan megépült a gyógyfürdő, mellette éttermek, villák és két hotel, a Kis- és a Nagyszálló is.

A székesfőváros második állandó hídját, a Margit hidat egy 1870-ben kiírt nemzetközi tervpályázat alapján a francia Societé de Construction de Batignoles építette meg. Az Ernest Gouin mérnök tervezte szerkezetet 1876. április 30-án adták át a forgalom számára. A sziget viszont 1900-ig továbbra is csak vízi úton, csónakkal vagy hajóval volt megközelíthető. Az 1899. évi VII. törvénycikk rendelte alapján ugyanis csak ekkor készült el az ún. szárnyhíd, amely a Margit hidat annak 30 fokban megtört tengelyvonalánál összeköti a Margitszigettel. Ennek előfeltétele volt, hogy a Margitsziget déli csücskén található, akkor még mindig különálló kis (Festő) szigetecskét egyesítsék a nagy szigettel.

A jelenleg meglehetősen rossz állapotban lévő, felújításra váró hidat a 20. század során több alkalommal javították, illetve átépítették. 1920-ban a fakocka burkolatot a nagy igénybevételnek jobban ellenálló kőkockásra cserélték. 1935 és 1937 között Dr. Mihailich Győző műegyetemi tanár tervei alapján a hidat, pontosabban a pilléreket és a kocsipályát kiszélesítették, és korszerűsítették a világítást is. A második világháborús pusztítást követően 1948 nyarán indulhatott meg újra a forgalom a híd teljes területén. Az új híd terveit a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. hídosztályán dolgozó Papp János, Venetianer László és Kováts Oszkár mérnökök készítették. A legutolsó javításokat, amely elsősorban a hídpályát érintette, 1978-ban végezték el a Hídépítő Vállalat kivitelezésében Csölle Endre és Kozma Károly elképzelései alapján. F: geographic.hu