Márianosztrai börtön és kegytemplom

A pálos rend 1352-ben épült eredeti kolostorát és templomát  a törökök az 1550-es évek elején elpusztították, és újraépítése csak 1711-ben történt meg.

A kolostor épületét a kormány igazságügyi érdekből  1858-től  40 évre kibérelte, és fegyintézetté szerveztette. A kizárólag nők befogadására szolgáló letartóztatási intézet vezetésével a Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek kongregációját bízták meg. Az 1890-es évek nagy építkezései során nyerte el a börtön ma is változatlan formáját. Ekkor épült a háromemeletes magánzárkatömb, a rabkórház, munkatermek és a rabtemplom (a Magyarok Nagyasszonya kegytemplom). Néhány évvel később megépült a kert felé eső kétemeletes épületszárny, amellyel kialakult a zárt sétaudvar. 1903-ra a börtönben már 4-500 elítélt, 42 nővér és 21 őr volt.

Az I. világháborút követően megváltozott a fogvatartottak összetétele. Megjelentek a politikai elítéltek, főként a kommunista párt tagjai, majd 1922 és 1939 között ismét a köztörvényesek  alkották a fogvatartottak többségét. Az 1949-es államosítást követően megszűnt az egyházi igazgatás, majd férfibörtönné alakították, ismét politikai foglyok fogvatartására. 1961-től vált ismét a köztörvényesek büntetőintézetévé.

Napjainkban uniós pályázatokból az intézet és a Pálos Rend felújítják a fegyház és börtön külső homlokzatát, konferencia-, valamint turista látogatóközpontot, gyermek játszóházat és parkolókat alakítanak ki. Létrehozzák a börtön múzeumot, illetve Pálos rendi múzeumot is, rendbeteszik az országban egyedülálló rabtemetőt.